Az általam készített recenziókról, írásokról

Az élet úgy sodort, hogy már nem tudok recenziókkal, szépirodalmi írásokkal foglalkozni. A megélhetésért való küzdelem, az olvasótábor érdektelensége minden iránt, ami komoly odafigyelést kívánna és a ma kifizetődő, divatos trendek sajnos engem is más irányba tereltek. Ehhez még az is hozzájárult, hogy magyar szakemberek nem óhajtottak egy szakmán kívülivel közreműködni, még egyszerű fordítások erejéig sem.  Az egyetlen műfordításomat, egy regényt, nem sikerült kiadatni, mert nem találtam kiadót, aki finanszírozta volna azt. Saját zsebemből meg nem tudtam belevágni.
Úgyhogy az itteni írásokat tartogatom addig, amíg arra nem szánom magam, hogy véglegesen töröljem a cybervilágból.

Valamikor 2003-ban még így gondoltam:
A recenziók megírása nem egy könnyű feladat. Valójában szakemberek foglalkoznak vele, főleg, ami az ókori Görögországot illeti. Egy sikeres, jól megírt recenzió elkészítéséhez nagyon sok mindenre szükség van, elsősorban tudásra, a szakterület, a mai "divatos" történelmi irányelvek ismeretére és nem utolsósorban, a "kollégák" ismerésére. Egy szakember már a könyvet megírt történész nevéből és a címből, következtetni tud arra, hogy miről szól a könyv és milyen üzenetet akar átadni az olvasóközönségnek.

Mégis miért éreztem én, egy "pályatévesztett" elektromérnök úgy, hogy szükség lenne arra hogy ezzel töltsem a szabadidőmet?

Azért mert úgy látom, hogy azonkívül, hogy manapság nem foglalkoznak az emberek komolyabb, jelen esetben történelmi dolgokkal, még az is egy gond, hogy az, aki Magyarországon szívesen foglalkozna az ókori Görögországgal, nem jut hozzá olyan anyaghoz, ami méltán képviselje az egész ókori történelmet. De főleg nem jut hozzá különlegesebb, úgymond "szélsőségesebb" nézeteket képviselő anyaghoz magyar nyelven, hisz az újgörögről magyarra való fordítások, főleg történelmi témákban ritkák mint a fehér holló.

Én magam elbűvölten olvasom görögül az óriási irodalmat, ami állandó folytonossággal jelenik meg Görögország könyvespolcain és borzasztóan sajnálom, hogy magyar nyelvű barátaimmal és Görögország szerelmeseivel ezt nem oszthatom meg. Legnagyobb vágyam az, hogy komplett könyvfordításokat készíthessek, de ehhez egyelőre várnom kell amíg valaki, aki szakember, hajlandó lenne velem közreműködni és a fordított műveket szakszerűen lektorálni, majd ezek megjelentetéséhez kiadót kell találni és nem utolsósorban az eredeti íróval a feltételeket úgy kell rögzíteni, hogy azok mindenkinek megfeleljenek. Szóval messzi álom!

Addig is, élvezzétek a recenziókat és az előforduló hibákért bocsássatok meg nekem!

Előszó helyett

avagy:  Odüsszeusz nyomában


Egy évtizeddel ezelőtt, nem igazán tudtam, mi is az Internet.

Abban a cseberben majd vödörben kapálóztam én is, mint annyian mások, akiket végzettségük ellenére, teljesen más jellegű munkára kényszerítettek a Moirák, a sors hajthatatlan istennői.

Csak az ötödik munkahelyem volt az, amelyik feltárta előttem a világ felé néző ablakot. Eleinte nem igazán érdekelt a net, mert bőven volt munkám, annyi, hogy nem győztem a túlórákat. Mikor állapotos maradtam, hirtelen, mintha a munka is megcsappant volna. Végtelenül mérgesített, hogy másállapotom miatt valóban „más”-nak is tekintenek, nem egyenlő félként kezelnek, nem úgy néznek rám, mint azelőtt, szemükben szánakozó tekintettel, sajnálkozva veregetik meg a vállam, mondván: „semmi gond, te csak ügyelj magadra, majd a munkád egy részét elvégzi más”. Szülés után visszatérve, még annak is örülnöm illett volna, hogy egyáltalán az íróasztalom és a gépem, az állandó Internetes kapcsolattal, rendelkezésemre áll.

És ekkor elkezdődött virtuális Odüsszeiám.

Megjártam a Küklopszok szigetét és megöltem a magam félszemű óriását. Megjártam Kalüpszó szigetét, ahol ha nem is 7 évig, de több ideig leragadtam. Jártam a phaiákoknál, találkoztam a varázsló Kirkével. Nem voltam felkészülve, és mint Odüsszeusz-nak, nekem is keményen meg kellett harcolni azért, hogy utam során életben maradjak.

Kalandos virtuális életem, a valóshoz hasonlóan, nem volt csalódások nélküli. Mintha kéz a kézben haladtak volna egymás mellett, két párhuzamos szálon játszadozott velem Hébé, az ifjúság istennője. Mielőtt kacagva továbbszaladt volna, házasságomat és internetes világomat is kettétörte. Mindkét életem cserepeit felszedve, újból indultam a rögös úton és elölről kezdtem megint az alapokat lerakni.

Pár válságon túl, megélvén, ahogy a virtuális vizeken evező hajómat ide-oda dobálta a világháló óceánja, úgy, ahogyan Odüsszeusz hajóját dobálta a büntetni vágyó Poszeidon isten által felkorbácsolt tenger, rájöttem, a virtuális kapcsolatok nem sokban különböznek a valós kapcsolatoktól. Semmivel sem kell kevesebb türelem, megértés, beleérző-képesség ezekhez, mint amazokhoz. Tulajdonképpen ugyanaz a világ, lekicsinyítve, bizonyos keretek köré szorítva.

Egy idő után eljött a megtisztulás, az újjászületés ideje, úgy látszott, hogy Clotho, aki a sors fonalát fonja, aranyszálat vegyített az enyémbe. Új szerelmemmel egy-időben, új virtuális világom is megszületett, kisfiam világra jöttével párhuzamosan pedig letisztult bennem, leülepedett mint zacc a kávé aljára, az alkotás vágya.

Elkezdtem kevéske szabadidőmben a honlapkészítés fortélyait tanulni. Új erővel vetettem bele magam a munkába. Ma a neten élek. Szabad időmben a honlapomat fejlesztem, leveleket, cikkeket írok újságoknak, folyóiratoknak és műfordítással foglalkozom, az első általam fordított kisregény most vár kiadásra.

A háló nélkül ma el sem tudnám képzelni az életem.

Az internet által mélyebben megismerhettem saját magamat. Anyanyelvemet használva, virtuálisan otthon érezhetem magam. Nekem a net maga a szabad levegőt, hazám levegőjét jelenti. És tulajdonképpen a netet megismerve tudom átérezni mélyen az Odüsszeuszi eposz üzenetét is, ahogyan azt Kavafisz az Ithaka c. versében csodásan megfogalmazta:


„Ha majd elindulsz Ithaka felé,

válaszd hozzá a leghosszabb utat,

mely csupa kaland és felfedezés.

. . .

de ne siess az úttal semmiképp.

Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,

hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,

az út aratásával gazdagon..”

MINők-pályázatára készített írás, "Netből élek - neten élek" jeligére,2004 március