Héraklész

Héraklész és az Olimpiai Játékok

Egyes történészek úgy vélik hogy a mítoszokban, mondákban, ókori eposzokban, a görög nép őstörténete elevenedik meg mesés formába öntve. Ezek a réges-régi mondák valódi eseményekre alapozódnak, melyeket szájról szájra adtak át az emberek egymásnak és idővel meseként, mítoszként kerültek leírásra. A régi nagy emberek így válnak istenné, istenséggé, égi alakká. Úgy vélik minden mítosz-alak valamikor élő ember, valós személy lehetett, akinek tetteiről lehámozva a meseszerűt, valódi történelmi tényeket kaphatunk, melyek teljesen más megvilágításba helyezhetik a ma elfogadott, lejegyzett történelmi eseményeket.

Homérosz eposzaiban találhatjuk az első írott adatokat a görög sportversenyekről, melyeket a modern történetírás elfogad. Az ezeket megelőző, a görög őskorban tartott sportjátékokról sok monda, mítosz szól, melyeket a történészek megpróbálnak megvizsgálni, kibogozni és összekapcsolni bizonyítható vagy legalábbis valószínű, megesett eseményekkel. A témáról szóló ránk maradt őskori, és ókori források különféleképpen csoportosíthatóak, így különböző eredményeket mutathatnak fel, vagy eltérő, esetleg elhamarkodott következtetéseket engednek levonni. Akik mélyebben beássák magukat ezen írásokba, meglepődve tapasztalhatják az egymással ellentétes véleményeket, sőt akár a dátumok évezredes elcsúsztatását is.

Ezért is olyan nehéz a történészek, archeológusok munkája. Az itt következő írás ahhoz az olvasóhoz szól aki szeret a kulisszák mögé is bekukkantani, mindazonáltal az eredeti cikk írójának a meglátásait tükrözi az adott témában.

A görögök őstörténetének az alapos vizsgálata arra a következtetésre enged jutni, miszerint az első olimpiai játékokat i.e. 7.320-ban rendezték meg. Azt már mi, mai emberek is tudjuk, hogy a versenyek modern formájukban i.e. 776-tól minden 4. évben ismétlődtek Olimpia városában. Az olimpiai játékok alapítójaként Héraklész-t (Herkules) tartja számon a történetírás (Pindarosz), ezért a gümnaszionokban és a fürdőkben (sporttevékenységeket űző helyek), megtalálhatjuk a képét s talán ilyen alapon tisztelték a gyógyító források isteneként is.

Héraklészről azt tartja a görög mitológia hogy Zeusz és Alkmené fiaként halandónak született, aki halála után felemeltetett az istenek soraiba. Leginkább óriási fizikai erejéről lett híres, ő volt az akit az Istenek segítségül hívtak a Gigászokkal való harcukban. Héraklész az apoteózis, a földi szenvedéseket vállaló hőst jutalmazó "istenülés" mintája, a halál felett győzedelmeskedő emberi kiválóság. A héraklészi kaland értelme valójában, úrrá lenni önmagunk felett.

Ki is volt valójában Héraklész? Vajon valódi hús-vér ember tetteiről olvashatunk a hatalmas erejű hősről szóló mesékben? Mit tud róla az őskori, ókori és újkori történetírás?

 Antonio Pollaiolo, 
Hercules és a Hydra, Uffizi, Florence

Diódóros Siculus ókori történetíró úgy vélte, hogy a ránk maradt Héraklész mítosz valójában három személy élettörténetét egyesíti. Bizonyos hogy a legősibb Héraklész, ahogyan azt más források és az egyiptomi mítoszok megerősítik, Egyiptomban született. Meghódította a világ nagy részét fegyverével, majd felállította a Gibraltári oszlopokat. A második Héraklész kinek nevéhez fűződik az olimpiai játékok megalapítása, stratégiai képességekkel megáldott mágus volt. Ez a Héraklész a krétai Ida hegységből származott, a néphagyomány úgy tartja egyike volt az Idai Ujjak-nak. Perseus ivadéka, a harmadik Héraklész, Zeusztól és Alkmenétől, Amphitryon tébei király feleségétől született, kevéssel a Trójai háború előtt. Euristeus nagybátyja szolgálatában bejárta a világot és különféle csodás tetteket hajtott végre. Felállította a Gibraltári szoros északi végében lévő oszlopot és mivel az előtte élt két Héraklésszel megegyező nevet viselt, idővel ezek tetteit is "átörökölte" vagy tetteik ráruházódtak, és ezeket később neki tulajdonították.

A. Az egyiptomi Héraklész

Athanasios Stageiritis (1780, Macedónia - 1840, (?)), az "Ogygia, Archeológia" (megj. Bécsben, 1815, 1816, 1817, 1818, 1820) c. művében azt állítja hogy összesen 43 Héraklész nevű ember élt az ókori időkben! Könyvében felsorolja az utolsó hatot, legutolsóként ezek közül Alkmené fiát említi.

A legősibb Héraklész, ki Diódóros Siculus szerint (ahogy azt fentebb olvashattuk) egyiptomi volt, a mondák szerint megtisztította az országot a vad fenevadaktól és az istenek Gigászok elleni harcából is kivette részét.

Hérodotosz szerint ("Euterpe", 43. rész):

" Egyiptomi Héraklész ősi istenség, és ők maguk azt mondják (megj. az egyiptomiak) hogy Amasis (megj. v. Amosis, Egyiptom királya Kr. e. 569 -526) uralkodása előtt 17.000 évvel, az istenek száma nyolcról tizenkettőre növekedett, kik között volt Héraklész is".

Hérodotosztól ("Euterpe", 113. rész) azt is megtudhatjuk hogy Héraklésznek, mint elfogadott istenségnek, templomot szenteltek Egyiptomban.

E templomot a nagy görög földrajzíró, Strabo, a "Geographika" c. művében Herakleiotikon-nak nevezte. Strabo úgy vélte, hogy a templomot, a Trójai háború után az egyiptomi földön bolyongó Menealos egyik hadvezére nevezte el így. A történetíró szerint, ebben a templomban tilos volt a szökött rabszolgák letartóztatása, ezért ez a templom több görög rabszolga (Alexandros, Priamos fiának evezősei) búvóhelye volt.

Pausanias görög történetíró és geográfus, Beóciáról (ma Viotia) szóló művében írta, hogy az általa bejárt helyeken egy Héraklészről elnevezett templomot is talált, mely régebbi Alkmené Héraklészének koránál, és az Idai Héraklész tiszteletére épült. Pausanias még két vidéken talált Héraklész templomokat. Ezekből a Tyros-i templomot Hérodotosz is megemlíette ("Euterpe", 44. rész), de építését hibásan a Fönicaiaknak tulajdonította.

Árrianós "Anabázis" c. Nagy Sándor ázsiai hadjáratairól írt művében megjegyezte, miszerint Tyros-ban emberemlékezet óta áll a Hérakleitosz templom, de ez nem Alkmené fiának szentelt naosz.

Történészek körében ismeretes hogy az egyiptomiak időszámítása nem megbízható, erről Diódóros Siculus (1. könyv, 26. rész) így írt:

"az egyiptomiak egy év időtartamának a hold periódusát használták (27,3 nap), máskor meg 4 hónapból állott egy év, melyek mindegyike egy évszaknak felelt meg, a tavasznak, nyárnak és télnek"

Plutarkhosz így írt erről "Numa életrajza" c. munkájában:

"az egyiptomiaknál egy egész év egy hónapnyi idő volt majd később az év felosztódott négy részre" (vagyis 3 hónaponkénti időszakokra).

D. R. Dicks könyvében (D.R. Dicks, Early Greek Astronomy to Aristotle, London 1970) azt állítja hogy az egyiptomi asztronómia nem tudott felülkerekedni az egyszerű megfigyeléseken és nem fejlődött igazi tudományággá. Az egyiptomiak nem próbálták fejleszteni naptárrendszerüket, mely dekádokon alapult és hamar elavult az évente megjelenő napéjegyenlőségek következményeként. Nem maradtak fent szisztematikus asztronómiai megfigyelésekre utaló adatok, de a matematikai technikákat sem használták fel asztronómiai problémák megoldására.

A különböző forrásokban megemlített egyiptomi évek napévre való átszámolása után, valamint az ezekben a forrásokban leírt más események időrendbe való rendszerezése után, arra a következtetésre lehet jutni, hogy az egyiptomi Héraklész i.e. 6.236 körül élt.

B. Az Ida-i Héraklész

Diódóros Siculus szerint ("Történelmi iratok", 3.könyv, 74 rész) a második Héraklész az Idai Ujjak közé tartozott. Kik vagy mik voltak az Idai Ujjak? Az Ida az év nagyobb részében hóval borított, 2.456 m. magas hegy Kréta szigetén. Csúcsa alatt volt azon barlang, amelyben a krétai monda szerint az idai nimfák Zeuszt gyermekkorában ápolták és őrizték. Erről a vidékről származik néhány legendás hős, kiknek születésével kapcsolatosan sok mendemonda kering, és amelyeket N. Pszilákis "Krétai mondakör" c. művében felsorol. Az egyik monda szerint amikor Rhéának, Zeusz anyjának szülési fájdalmai voltak, ujjait Kréta földjébe túrta abban az igyekezetében hogy Krónos ne hallja kiabálását. A Kréta földjében hagyott tíz óriási ujjlenyomatból kiszökött a tíz legendás hős, kiknek feladata a gyermek Zeusz vigyázása lett később. Egy másik monda szerint egy Agchiali nevű nimfa megfogta tíz ujjával Oaxia földjét és ebből született tíz férfi akiket Idai Ujjaknak neveztek.

A már említett Strabo a "Geographika"-ban (6. könyv) úgy látja, hogy az ókori görögök Héraklész nevéhez fűzik az Olimpiai Játékok megalapítását. Ám szerinte kérdéses, hogy ez a Héraklész az Idai Ujjak közé tartozó illetve azok vezére volt, vagy pedig Alkmené fia.

Pausanias "Heliaka" c. művében szót ejt az Idai Ujjak vagy Kuréte nevezetű nemzetségről, majd A. Stageiritis az "Ogygia, Archeológia" c. művében, kiegészítve az eddigi információkat, azt írja, hogy a Kuréteket gyakran egy nemzetségnek tekintik a Koribantokkal, a Kabérokkal vagy a Telchinekkel és későbbi soraiban hozzáteszi hogy ez keverés, mivelhogy a Kurétek az Idai vidéken születtek. Stageiritis leírja hogy a Kurétek összesen 5-en voltak és megnevezi őket, közöttük Héraklészt is. Úgy véli Héraklész megalapította az Olimpiai játékokat melyeket eleinte, annak tiszteletére hogy ő és testvérei öten voltak, minden 5. évben rendeztek meg. Még azt is beszélik - írja - hogy 50 évre Deukalion vízözöne után ezen Héraklész leszármazottja újjáéleszti az Olimpiai játékok szokását.

 Héraklés, Guido Reni, 1854

Diódóros a 4. könyvének 18. paragrafusában kiegészíti a Héraklészről írtakat, valamint pontosításként megjegyzi hogy Antaios Osiris idejében élt. A monda szerint Héraklész vándorlásai során eljutott Libiába, ahol legyőzte a líbiai óriást. Antaios óriás Poseidón és Gaia fia, ki a hozzá vetődő idegeneket birokra kényszerítette, s miután legyőzte és megölte őket, koponyáikat Poseidón templomában felaggatta. Senki sem győzhette le, mert Föld anyjától, mindig újabb és újabb erőt merített. Héraklész úgy győzte le, hogy a magasba emelte, s addig szorongatta, míg meg nem halt. Ezek után Egyiptomba ment ahol legyőzte és megölte Egyiptom királyát, Vusirist, mivel ez utóbbinak az volt a szokása, hogy az országába vetődő idegeneket megölette. Héraklész eme tettéről Hérodotosz is említést tett (Euterpe, 45. par). A mikorra vonatkozólag A. Stageiritis-től azt tudhatjuk meg, hogy amikor Osiris elindult hogy bejárja országát akkor kormányzónak Antaiost és a föníciai vidéken Vusirist tette meg.

A fentiek elolvasása után arra a következtetésre juthatunk, hogy az idai Héraklész még Deukalion vízözöne előtt élhetett, így az első olimpiai játékoknak nevezett versenyeket is még a vízözön előtti időkben alapították meg, valamint az is kitűnik, hogy az idai Héraklész jóval Alkmené Héraklésze előtt élt.

Az időre vonatkozó információkat kiegészíti Orpheus eposzköltő "Argonautika" c. művében ("Hlios" görög kiadás, 24. kötet, 406 old, 119-122 sorok, újgörög fordítás Sp. Maggina), írván:

"először láttam az isteni Héraklész képét, akit Alkméne Kronos fia, Zeusztól szült, akkor amikor a Sirius háromszorosát vesztette a Nap fényének".

A Sirius vagy kutyacsillag, a nagy kutya csillagképének fő csillaga. Az ég legragyogóbb álló csillaga, mely több mint négyszer fényesebb, mint az átlagos elsőrendű csillagok. A Sirius fontos szerepet játszott a Nílus áradásának előre jóslásában s a kutyanapok is tőle vették nevüket.

Az Orpheus által említett háromszorosság Diodoros írásában is megtalálható. A háromszorosság elve asztronómiai vonatkozásban úgy értendő hogy Földünk északi féltekéjén a Sirius az év egynegyedében látható, míg a többi háromnegyedben nem. Ez a jelenség ma is ismétlődik. A Sirius évi égi koordinátáit alapul véve, a számítások eredményeképpen a második Héraklész születési éve i.e. 7.350 körülire tehető.

Ebből az következik, hogy az A. fejezetben, az egyiptomi számítások szerinti i.e. 6.236 nem lehet helyes, a Síriushoz kapcsolódó számítások eredményeként kapott i.e. 7350-hez viszonyítva, hiszen az első Héraklész nem élhetett a második után. Ez is azt bizonyítja, hogy valóban nem lehet alapul venni az egyiptomi időszámításokat.

Tehát ha a Sirius-hoz vonatkoztatott számítások szerint az idai Héraklész i.e. 7.350 körül született akkor az első olimpiai játékokat i.e. 7.320 körül rendezhették meg.

Ez utóbbi számítások helyességét látszanak bizonyítani a történészek Deukalion vízözönére, és Ozirisz időszakára vonatkozó különböző számításai is.

C. Héraklész, Alkmené fia

Alkmené és Zeusz fia kevéssel a Trójai háború előtt, i.e. 3.165 körül született. Tettei a fennmaradt mítoszokban összekavarodnak az előtte élt idai Héraklész tetteivel, és ma már lehetetlen elkülöníteni és megkülönböztetni őket a közben eltelt évezredek miatt.

Ami magát az olimpiai játékokat illeti ebben a későbbi korban, Homérosz az Iliászban nagy sportversenyekről számol be, melyeket Patroklosz halálakor, a Trójai háború vége fele, i.e. 3.078 körül tartottak meg. Harckocsiversenyről, ökölvívásról, birkózásról, gerelyhajításról, gyors futásról, diszkoszvetésről, nyilazásról mesél, anélkül, hogy ezeket konkrétan Olimpiai Játékoknak nevezné, ami bizonyítja, hogy valóban az Olimpiai játékoknak nevezett sportversenyeket a háborúk idejére felfüggesztették. A modern történetírás Homérosz ezen sorait tartja az első valódi bizonyítéknak és írott forrásnak a görög sportversenyeket illetően.

Attikai vázarészlet mely harckocsiversenyt ábrázol

Ergotimus és Cleitias műhelyéből

i.e. 6. század, Archeológiai Múzeum, Florence

Következtetések

Ha az idai Herkules és testvérei i.e. 7.350-ben születtek, akkor az első Olimpiai játékok i.e 7.320 körül kerülhettek megrendezésre antik Olimpia városában, azidtőtájt, amikor a testvérek a városba telepedtek. Ilyenformán Deukalion vízözönéig, amely különböző számítások szerint i.e. 3.615-ben volt, e sportrendezvények 741-szer ismétlődtek, ha Pausanias írásait vesszük alapul, miszerint minden ötödik évben kerültek megrendezésre.

Stageiritis írása szerint Deukalion vízözöne után 50 évvel, kb i.e. 3.565-ben újból megrendezték őket. A következő alkalom, amikor Pausanias szerint ("Heliaka") ismét találkozhatunk a versenyekkel, Aethlios (Aiolos fia), Pelios, Augeiás és Alkmené Héraklésze idejében volt, ekkor egészen Oxylos koráig egy olyan időszak következik, amikor a versenyeket megtartják. Stageiritis és Pausanias írásai alapján, arra a következtetésre jutunk, hogy ezeket a sportversenyeket nem rendezték szabályos időközökben. Iphitos koráig többé nincs szó róluk, majd ekkor újból megrendezésre kerülnek, valamint bekerül a szabályzatba a háború idejére vonatkozó passzus is, ahogyan azt Plutarkhosz "Lykurgos életrajzában" említi. Az Olimpiai Játékok újjászületése a már általunk is ismert formában, i.e. 776-ban történik és megszakítatlan formában egészen i.sz. 385-ig tart, ezt igazolják az írott adatok. Ebben az időszakban, a versenyek 290-szer kerültek megrendezésre antik Olimpia városában.

Amennyiben ehhez a számhoz hozzáadjuk a Deukalion vízözöne előtt megrendezett versenyek számát, akkor az Olimpiai Játékokat első megrendezésüktől számítva egészen az i.sz. 385-ben megtörtént betiltásukig 741+290=1.031 szer tartották meg antik Olimpia városában, anélkül hogy a helyszínt valaha is megváltoztatták volna.

A legutolsó újjászületés, a negyedik, i.sz. 1896-ban történt, azonban Athénban és nem Olimpia városában. Azóta négyévenként más más országban kerülnek megrendezésre elveszítvén helyi jellegüket, és pontosan azt a jellegzetességüket ahonnan nevüket is kapták.

Cikk szerzője: Ágni